Aba-Novák Vilmos az elsők között jutott el a római Collegium Hungaricumba, ahol meghívott ösztöndíjasként 1929 elejétől 1930 nyaráig hosszabb – utazgatással és kirándulásokkal tarkított – tanulmányi időszakot töltött. Az ennek köszönhető szemléleti, stiláris és technikai változás többek között cirkuszi témájú festményein is megnyilvánult, melyek metaforikus jelentésükkel, megannyi variációban előfordulva, meglehetősen specifikus csoportot képeznek a magyar festészet történetében. Már a húszas évek második feléből találunk példákat Aba-Novák művészetében a cirkusz világának festői megfogalmazására, vászonalapú olajképeket, melyeket 1930-tól kezdve az Itáliában megismert temperatechnikával festett képek váltottak fel. Az Ivanoff cirkusz címet viselő festmény sötétszürkében tartott, élénk sárga, narancs és kék felületekkel, a fehér alapozást felvillantó visszatörlésekkel és expresszív tipográfiájú feliratokkal dinamizált háttere plakátszerű-absztrakt hatást kelt. Szorosan e háttér előtt, pódiumon állva jelennek meg a cirkuszi alkotások jellegzetes, erősen stilizált figurái: a piros ruhás artistanők és mellettük a zömök, fekete kalapos kikiáltó. Finoman kiélezve a komédiások bizarr világának hangulatát, annak groteszk tükreként üldögél három idomított majom a lábuk előtt, bal oldalt pedig, a nőalakok mellett, egy izzó szemű fekete macska gubbaszt, mintha démonikus ösztönökre utaló babonás-erotikus kellék lenne a cirkusz sokrétű szimbolikájában.
